Feliratkozom a hírlevélre
név:
e-mail:
Hírek | Koncertek | Kiadványaink | Ars poetica | Kapcsolat | Kosár |
Lackfi János és az Aphonia zenekar - Verskardigán
2013.






2205 HUF + ÁFA = 2800.35 HUF
db

A XVII századi sírverstől a kortárs költészetig, talán így jellemezhető leglényegretörőbben az Aphonia zenekar repertoárja.

A 2009-ben 2 alapítótaggal alakult zenekar a versek megzenésítését tűzte ki céljául, akusztikus hangszerek előadásában. Az együttes nyitott, tehát a tagjai változnak, közreműködnek más zenekarban muzsikáló zenészek is.

Első szerzői kiadású lemezük az Ahonnan jöttem… Nagy Teréz verseiből állt.

Második lemezük a 2013 januárjában a NarRator Records-nál megjelenő Verskardigán c. Lackfi János verseket és a belőle készült dalokat tartalmazó cd.

Az Aphonia „kistestvére” a Sajtkukacz zenekar, azonos tagokkal gyerekeknek ad elő szintén akusztikus hangzásban főként kortárs gyerekköltők műveiből. Lemezük a Radírmocsok Lackfi versekből a költő közreműködésével.

Tagok:

Borzsák Kamilla (fuvola, pánsíp, furulya)

Clemente Gábor (ütőhangszerek)

Gál Hedda (ének)

Molnár György (gitár, ének)

Közreműködnek:

Becze Gábor (nagybőgő)

Balog Péter (klasszikus gitár, koboz, orgona)

Vörös István ajánlója az Aphonia és Lackfi János Verskardigán c lemezéhez

„Mulandóság, legyőztelek!” – mondja a verskardigánról szóló darabjában Lackfi János és énekli finoman, érzékenyen az Aphonia. De nem ez az egyetlen hangja a költőnek, nem ez az egyetlen útja az ő megzenésítésének. Hiszen a versek megzenésítése se mindig lírai szám a szónak abban a régi értelmében, amikor az úgynevezett lassú számot mondtuk annak, és szerettük legjobban a táncolós házibulikban. Hát nem lírainak kéne lennie minden versmegzenésítésnek? A líra sem mindig lírai, nem mindig lassú szám. Lackfi Jánosnál aztán semmiképp sem, az ő tehetségének egyik legelképesztőbb tulajdonsága a sokszínűség. A finom és az érdes humor épp úgy jellemző rá, mint a morbid groteszk, az erőteljes lírai figyelem, a szelídkedő életkép épp annyira, mint a pontos hasonlat. De itt lassan átcsúsztunk a formai jellemzéséhez. Az a költő, aki megzenésíthető, kicsit maga is zenét szerez, a zene ígéretét, olyan kihívó szöveget, mely egy jó szakember, a verset zenévé álmodó számára kívánja a folytatást, a dallá való visszaalakítást. Azt hiszem, egy vers, ha igazi vers, mindig is megfagyott vagy megalvadt dal (vagy másféle zene), ki kell olvasztani, vissza kell adni teljes zenei burkát. Persze lehetetlen az összes jó vers visszazenésítése. A Lackfi-életmű is bejárhatatlan gazdagsággal bír e tekintetben. Az Aphonia (és a dalok szerzője, Molnár György) ott van a költő nyomában mindenütt, amerre világát kiépíti: a lélek belső terein és mindennapi életünk közterein vagy közös belső terein, hangot talál a különféle versekhez, úgy, hogy ezek a dalok egységesek is lesznek, de a vers igényei szerint bátran különbözőek is. Aki ezt a lemezt meghallgatja, nemcsak egy költőhöz és egy zenekarhoz jut közelebb, nemcsak kedvességet és rituális versbe-kényszerítést talál, hanem a vers önkéntesévé is válik, magát a lírát érti meg, ami annyit tesz, hogy önmagát is. Aki verset fogyaszt, immunis lesz a mindennapi élet stresszeire és ellenállóbb a kivételes helyezetek nehéz pillanataiban. „Hisz a költészet közterep.” A vers kardigán, amit jó felvenni, melegít, otthonossá teszi az életet, és az anyukánk is azt tanácsolta, hogy ilyen hidegben ne menjünk ki kardigán nélkül. Hallgassunk rá…

Vörös István

 


Belehallgatás / letöltés
A zenekar honlapja
Videók egy helyen

«vissza