Ahol a kelet a nyugattal találkozott.
A kilencedik század környékén, nem tudni miért, Észak-Nyugat India lakosainak ezrei vágtak neki a nyugatra tartó vándorútnak. A Pandzsáb és Pakisztáni régióból indultak. Perzsiából egy részük Palesztínán, Egyiptomon, Líbián, Tunézián, Marokkón és a Gibraltári-szoroson keresztül érkezett a mór Spanyolország déli területére, ahol immár cigány népként ismerték őket. Ebben a régióban, melyet Andalúziának neveznek, évszázadokon keresztül éltek egymás mellett különböző kultúrák. Ez volt az egyetlen hely, ahol a cigányok, a zsidók, a katolikusok és a muszlimok hosszú időn keresztül éltek egymás mellett. Mindegyiküknek megvoltak a saját szokásai, zenéje, hangszerei. Sok év múltán, a 19. század elején, ezek az elemek kölcsönösen hatottak egymásra, keveredtek, és ennek eredményeként létrejött egy rejtélyes és kifejező zene, amit ma flamenco-ként ismerünk.
A Közép-Kelet, pontosabban
Valamikor a második és az ötödik század közt papírra vetették a Bharata Natya Shastrát, az első művészetnek szentelt könyvet, amely vokális és instrumentális zene, valamint tánc részletes leírását tartalmazta. A könyv szerint az indiai zene alapját a raga, egy skála legalább öt hangja adja.
A hatodik századra kialakul a zene és a művészet kánonja, mely mind a mai napig érvényes. A klasszikus zene is a ragák, és az azokat kisérő ritmusok rendszerén alapszik. Az indiai zene egyre rohamosabb fejlődésnek indult, az uralkodók is egyre jobban becsülték és keresték a jó zenészeket.
Ezt az albumot nem a NarRator Records adta ki, csak a terjesztésével és a koncertek hazai szervezésével foglalkozik.
A zenekar honlapja
Videók egy helyen
«vissza



